Forró csoda : onsen

Onsen fürdők

Az onsen bejárata

Japán mai napig fennálló vulkanikus és geotermikus aktivitása miatt az ország történelmében nagy jelentőséggel bírnak a forrófürdők. Japánul a fürdők neve onsen, angolul hot spring-nek (forró tavasznak) hívják őket. Az esős időjárásra való tekintettel ma -többek között- egy onsent látogattunk meg. Nem szabad összekeverni a sento-val, ami szintén forró fürdőt jelent, viszont a sento esetében a víz melegített.

Ahhoz, hogy onsen-nek lehessen hívni egy fürdőt, legalább 19 féle ásványt kell tartalmaznia, és hőmérsékletét geotermikus energiából kell nyernie. 

Mi Odaiba (mesterséges) szigetén az Ooedo Onsen-t látogattuk meg. A belépő ára körülbelül egy Gellért-fürdő belépővel egyenlő (4000 Ft). Ez az egyik legnagyobb onsen Tokyoban.

Már kívülről csodálatos az épület. Benn rengeteg fiatal, családok, gyerekekkel, aktatáskás férfiak öltönyben, munkából hazafele betérve egy forró pihenésre. Az ajtótól 2 méterre már le kell venni a cipőt ( ez egy olyan szokás amit mindig elfelejtek). Rendkívül nagy tiszteletlenség a szőnyegekre cipővel lépni.

bugyiautomata

Kaptunk egy kulccsal ellátott karszalagot, ami egyben csipként is üzemel: a fürdő területére pénzt nem kell bevinni. A sorban a következő pultnál kiválaszthatom a yukata (fürdőköpeny) színét, mintáját, méretét és a hozzá tartozó obi (öv) színét is.
Az öltözőkben (én tudatlanul) fürdőruhát hagytam a fürdőköpeny alatt. Már itt feltűnt a hely rendkívül ellátottsága. Kis fésülködőfülkékben lányok szépítkeznek, sminkelnek, frizurát igazítanak. Különböző krémek és tradicionális kozmetikai szerek állnak mindenki rendelkezésére, teljesen bérmentve. Aki otthonhagyta volna, vagy újra lenne szüksége: bugyi-automata a segítségére siet.




A yukata és az öv helyes viselését egy kislány mutatta meg nekem. Kétszer derék körül körbe és hátulra egy megmagyarázhatatlan masni.

Az én yukatám virágmintás, sárga obival. Szőke kontyom
nagy sikernek örvendett. 

Minden alkalommal, amikor fényképezni próbáltam őket, felpattantak, meghajoltak és összeálltak nekem egy képre. Nem tudtam nekik elmondani, hogy szeretném, hogyha csinálnák amit amúgy is épp tenni készültek... Ezért titokban kellett lencsevégre kapnom őket. S ha meghallották a kattanást, hátranéztek, megláttak, meglepődtek, majd gyorsan velem is készítettek egy-egy képet, nem egyszer a hajam fogdosva vagy azon nevetgélve, milyen magas vagyok. Ezek szerint magamfajta nem nagyon jár errefelé...

A közös tér, hagyománykövető benti miniváros

Az öltözőkből kilépve egy olyan terembe értem, amilyet álmomban sem képzeltem : egy tradícionális japán kis városka tárult szemeim elé.
Boltok, pici kifőzdék, sushibár, földön párnákon ücsörgő, eszegető emberek. Ez a közös tér, ahol a két nem még nincs elválasztva egymástól és mindenki yukatát visel. Kis csészékben (ingyen) zöld, árpa és chai teát, illetve vizet fogyaszthatunk.

A fürdőkhoz vezető út előtt tettünk egy kitérőt a kinti onsenbe, ami tulajdonképpen egy lábfürdő. Fiúk-lányok közösen, lábat lógatva nevetgélnek gőzölgő forró víz mellett.

Az igazi onsen szeparált. A női fürdőbe lépve két törölközőt kapunk, és ezek közül csak a kisebbiket vihetjük magunkkal a "medencékhez". Itt kell meztelenre vetkőznünk, a yukatát és fürdőruhát is magunk mögött hagyva egy 20x30 cm-es textillel léptem be a fürdőbe. Nem mondom hogy nem éreztem magam furcsán... Már amikor vetkőzni kezdtem is éreztem, hogy titokban, szemérmesen rengeteg szempár kíséri figyelemmel minden egyes mozdulatom, mivel én voltam az egyetlen aki 165 cm feletti, vagy európai volt. "Megtermett" leányzóként én mindkét feltételt teljesítem és a szőkésbarna hajam sem segített elvegyülni a japán nők között.
A fürdőbe belépve először egy nagyon alapos mosakodáson kell átesni, nevétnemtudom szivaccsal dörzsölte magát minden frissen érkező, ezért én igyekeztem mindent utánuk csinálni. Mosakodás végeztével egy 10 literes dézsával
öblítették le magukat.

kinti közös gőzölgő lábfürdő

És innentől Kánaán. Rengeteg pucér nő nevetgélve fürdőzik, szemérmességüket hátuk mögött hagyva, egymás milyenségét nem firtatva élvezik a fürdőt és látszik az arcukon a megnyugvás. A kis törölközőt összehajtogatva fejükön egyensúlyozzák, vagy pántként körbetekerik homlokuk körül, hogy ne legyen vizes.
Köztudott, hogy az ázsiai népeknél, főleg a japánoknál a dús szeméremszőrzet a termékenység és a szépség szimbóluma. Minél sűrűbb, hosszabb, feketébb és bozontosabb az a szőrzet, annál büszkébb a tulajdonosa (nemritkán hajat ültetnek a szeméremdombjukra hogy dúsabbnak hasson). Itt mindenki egyenlő. Nincsenek férfiak, és (rajtam kívül) senkit nem mérnek végig.


A kinti fürdőben, ahol sziklák között kis medencékben 40 fokos gőzölgő vízben élvezhetjük a tenger felől érkező esti szellőt, még elszabadultabb a hangulat. A lányok egymás hátát mossák, egymás haját piszkálják; igazi ceremónia ez. Egy kis pódiumon kétszemélyes dézsákban eukaliptuszos víz segíti a pihenést. Én is beleültem egybe. Hát, ismerve a tömeg vízkiszorítás elméletét... Az én a méreteimmel (nem vagyok én egy hatalmas nőszemély, európai viszonyokhoz egészen normálisnak mondható a 180 centim, de hát a 45 kg-os japán nőknél nem nehéz nagyobbnak lenni...) a vízbe belecsusszanva nagy csobbanást hallottam. Csak úgy ömlött ki a dézsa oldalán a víz. Ha eddig valaki még nem vett volna észre hát most már nem tudtam magam tovább rejtegetni. Mivel amúgy is kipirosodott orcám nem tudott tovább pirulni, behunytam a szemem és élveztem a leírhatatlan ellazultságot. Két lány is dézsába szeretett volna ülni, és csak mellettem volt hely, de nem mertek. A hajamat bámulták, és a kezüket szájuk elé kapva láthatóan azon vitatkoztak, vajon igazi-e.
Kipróbáltam az összes medencét, szaunát, hideg ülőfürdőt, átsétáltam a nagy kövekkel kirakott és így a talpat masszírozó lábfürdőn. Végezetül, a japán nők mintáját követve lezuhanyoztam - ülve. Kis fürdőkabinok, amik mint a zuhanyzók, nyitottak, sorakoznak tisztálkodókra várva. Sampon, hajbalzsam, sarokreszelő, különböző tusfürdők szép rendben a polcon. Kis dézsákat megtöltve egymás hátát öntözgetik a lányok. Sajnáltam, hogy egymagam lány érkeztem, de végtelenül élvezetes volt őket megfigyelni.

magukat csinosító lányok

Az öltözőbe visszatérve testápolók, arctonikok, arckrémek hada várta, hogy gátlás nélkül használjam őket. Még 5 különböző árnyalatú BB krémet is találtam a kis szépítkező egységemben.
A fürdő egész nap nyitva tart, csak reggel 9 és 11 között tart zárva, amikor gyorsan kitakarítják az egészet - minden egyes nap. Távozáskor a kulcsos karkötőt visszaadva a csipen szereplő, benti fogyasztásunknak megfelelő összeget kell kifizetni. Extra 900 yenért (2000 Ft) megtarthatjuk a köpenyünket, amin régi japán szamurájok vagy csinos kis lótuszvirágok díszelegnek. Sosem kötöttem még ennél jobb üzletet.
Az épület elől ingyenes buszok indulnak a közeli monorail állomáshoz.
Azt hiszem, hogy a japán vendégszeretetre igazán nem lehet panasz.

Sajnos, a tényleges fürdő területére fényképezőt nem vihettem be, de remélem mindenki el tudja képzeni ezt a csodát, ami kigőzöli az emberből a mindennapok fáradalmait.