Képeslap Nikko-ból

Képriport

Előljáróban csak, hogy azért választottam ezt a módot a mai bejegyzésnek, mert ha a hangulatot le is lehetne festeni szavakkal, a sok épületet aligha mutathatnám meg jobban, mint fényképekkel.
Tokyo központi Shinjuku pályaudvaráról vonatozva pontosan 101 perc alatt érhetünk a kis városkába. A vonatjáratok annyira pontosak (nem csak ez, az összes), hogy az óránkat is hozzáigazíthatjuk. Ezzel a szlogennel reklámozta magát a vonattársaság évekig.
A Tokyo-tól Észak-Nyugatra található városka ad otthont annak a szent helynek, amely az  5147 fafaragványával a világörökség részét is képezi.

Beszéljenek hát helyettem a képek!

Amikor leszálltunk a vonatról, ez a látvány fogadott. Borzongató hideg, és egy ködlepte kis városka. Nikko főleg kereskedelmi központként szolgált a történelem során, amíg Tokugava sógun ezt a helyet nem szemelte ki mauzóleumának felépítésére.

 

A központból hegynek felfelé vezetett a sétánk, és a városka határában áll a szent híd, amelynek neve Shinkyo. Ez szimbolizálja a szent épületek övezetének bejáratát. Még hófoltos a fű.

Ahogy felfelé sétáltunk a domboldalon, a templomkomplexumot keresve, nekiütköztünk egy bambuszerdőnek. Nagyon furcsa volt bambuszt és havat együtt látni.

A hegy oldalán felfelé haladva egyre több lett a hó. Megbabonázó ezeken a kunkorodó tetőkön a hóréteg. A hideg ellenére is végtelenül örültem a télies időnek - mindig is szerettem volna havas japán tetőket fényképezni!!!

Egyszer csak kiabálásra lettünk figyelmesek, és az egyik épültbe betekintve láttuk, hogy odabenn szamuráj edzés folyik, kardokkal és különböző botokkal. Sikerült lekapnom, ahogy egy ifjú szamurájtanonc elkésik az edzésről, és sietve dobja le hótaposóját, hiszen szinte egy épületbe se lehet cipővel belépni. 

Hatalmas kő-torii (ez a japán kapuszerűség), a Tosogu templom bejárata. A templom szó nem teljesen fedi a valóságot, hisz itt 42 épületről van szó. Itt található a volt sógun mauzóleuma. Ez eddig a legnagyobb kő-torii amit itt (és bárhol a világon) láttam.

Itt látszik csak az igazi mérete a kőkapunak, mögötte 5 emeletes pagoda. 

A kincstár épülete. Végig bonyolult díszítések, és igazi arany borítja. Nagyon megfogott a havas kontraszt. 

Cifra díszek, havas sárkányok

Nagyon tetszettek ezek a kupolás kis oszlopok, hósapkával körbebástyázták az épületeket.

A legdíszesebb épület a fő shrine, a főtemplom. Bemenni csak cipő nélkül, szigorúan mezítláb. Végtelenül díszes, gyönyörű volt kívül-belül.

A főtemplom folyosóján díszes szake-hordók sorakoznak. Amikor ezt megláttam, és fényeket, csak azt kívántam, hogy valaki arra sétáljon. Pár perc múlva egy pap haladt el mellettem, gyorsan végigdobtam magam a folyosón (nem vettem még le a cipőm) és pontosan azt a képet kaptam, ami a képzeletemben megjelent.

Az egyik épület homlokzatán a jól ismert szoborcsoport, a fület, szájat és szemet eltakaró majomhármas. Ez az eredeti, melynek sokféle replikája körbeutazta a földet. Jelentése egy régi buddhista mondás, miszerint: a rosszat nem halljuk és nem látjuk meg, és ha mégis tudnánk róla, arról beszélni nem érdemes. 

Ilyen út vezetett a magasabban lévő épületekhez. Gyönyörű, ködös, titokzatos. 

Papnő a szentélyben

Sziasztok! Üdvözlet Nikkoból!