Japán furcsaságok

Világszerte ismertek a japánok érdekes, vicces vagy éppen bizarr dolgai, találmányaik, illetve végtelen rajongásuk olyan dolgok iránt, amik egy európai látogató számára igencsak szokatlanok.

manga-felhozatal a sarki kisboltban

Manga, Anime, Cosplay
Vegyük első példaként a mangát. A manga szó pontos jelentése nehezen meghatározható, hiszen ugyanúgy jelenthet könyvet, képregényt, mint képekkel díszített novellát. (Mangarajongó ismerőseimtől előre elnézést kérek, ha pontatlan a tudásom). A műfaj iránti rajongásuk minden képzeletet felülmúl. A tradícionális fürdő (onsen) bejárata felett a legújabb széria embernagyságú posztereivel fényképezkednek, ahelyett, hogy a mennyezet aranyozott kolibrimintázatát észrevennék.

különböző figurák a városi buszokon

A manga magazinformátumú képregényeit minden élelmiszerboltban, még a legkisebb kabinszerű trafikosnál is megtaláljuk. Nem egyszer láttam öltönyös, aktatáskás munkából betérő férfiakat (kedvenc tokyoi figuráim), akik a helyben kapható forró zöld teát iszogatva ott állnak az újságos stand előtt és mangát olvasgatnak.

Hentai 'magazinok' a bolt polcain, szigorúan leragasztva, hogy helyben ne lehessen belekukkantani. Ha jobban megfigyeljük a képet, feltűnhet, hogy ellenkező oldalon van a borító és igen, visszafelé kell lapozni, mint minden japán újságot, könyvet, vagy egyéb nyomtatványt.

Nem szabad összekeverni a mangát a hentai-jal, ami mangafigurák szexuális szerepeltetését jelenti mind 'filmben', mind nyomtatott formában. Indokolatlanul hatalmas mellekkel (legalább G méretekre kell gondolni, amit fizikailag emberi test el sem bírna) és 2:1-es láb-test aránnyal ábrázolt mangafigurák szemérmes arckifejezéssel pislognak a polcról, ugyanezen boltban, természetesen, ha minimálisan is de kicenzúrázva. Mangafigurák animált filmekben is szerepelnek, ezeket hívja a japán nyelv animének. Az animefigurák végtelenül kidolgozottak és szó szerint mindenki ismeri őket. Animevilágban élnek. Animefigurával bármit el lehet adni, és a legváratlanabb szituációkban is szembetaláljuk magunkat velük.

Földalatti mangabirodalom. Az elképzelhető összes, 

és még annál is több fajta kategóriába sorolva.

Valahogy bekeveredtünk, és egy órába telt,

mire megtaláltuk a kiutat a labirintusból.

anime-anime mindenhol

Vonatkabinok falán ugyanúgy ott vannak, mint müzlisdobozon, de a kórházban is minden egyes nap szembeköszön egy-egy számomra ismeretlen rajzolt figura, amint épp az aznapi kórházi menüre vagy a megfelelő kórházi viseletre hívja fel a figyelmet.

Épp a minap a Tokyo Medical University kórházának 17-es számú műtőjében olyan kérdést tett fel az 50 éves hasi sebész professzor, hogy soroljam, milyen animéket ismerek.
Hirtelen meglepetésemben nem nagyon tudtam mit mondani a Dragon Ball-on és a Pokémonon kívül.

Rá is csodálkoztak jártatlanságomra, ezért kínomban emlékeim legmélyebb bugyraiból előástam Inuyashát és a Sailor Moont. Én titokban nagyon büszke voltam magamra, de láthatólag közel sem volt elég jó a válaszom. Én azt hittem, inkább olyan kérdést fogok kapni, hogy az ott épp melyik ér vagy ideg, vagy esetleg hogy mit tervezek meglátogatni ittlétem alatt... de anime-quizre, főleg a műtőben még legmerészebb álmaimban sem számítottam.

Kórházbeli figurák. Az első dokumentum egy gyógyszerismertető japánul, a világon mindenhol ismert Astellas gyógyszergyártó cég katalógusa - Japánnak színes, rózsaszín, figurával díszített. A második egy vérbank mappája, amiben a vérkészítmények listája található. Természetesen cuki kis orvos- és nővérnyuszik szerepelnek a borítón.

Másik nagy kedvenc témájuk a cosplay, ami animefigurák emberméretű megtestesítése különböző jelmezek segítségével. Elvetemült versenyeket, kiállításokat, expokat és egyéb különböző eseményeket rendeznek a témakörben. Mangát és animét, mint tantárgyat már a legtöbb egyetemen hallgathatjuk.

Játéktermek

Az arcade tulajdonképpen egy megajátéterem, elképzelhetetlenül sokféle és rendkívül - számomra- értelmetlen játékkal.

Nem igazán tudnám megmondani,
mi ennek a játéknak a lényege...

Ezek a komplexumok rendszerint 5-6 emeletesek és minden sarkon, pályaudvaron, még az onsenekben (japán fürdők) is megtaláljuk őket. Amikor Petivel először betévedtünk egybe, japán cserediákunk nem volt épp velünk, ezért magyarázat nélkül igyekeztünk megérteni a megmagyarázhatatlant.

Az alsó szinten rendszerint plüssfigurákat halászhatunk nagy robotkarokkal, amiket 100 yen bedobása után két mozdulat erejéig mi irányítunk. Én magamban markolós játéknak hívom őket. A tárgynyeremények az én szememmel a haszontalan, felesleges, és az egyenesen visszataszító kategóriába esnek, mint például rózsaszín mérges plüssmacska, ismeretlen animefigurák, vagy harcos félmeztelen animehősökkel díszített párnahuzat - amik mintáját a középiskolás egyenruhás lányok visítozva fotóznak telefonjukkal az elővillanó kidolgozott meztelen (rajzolt) felsőtest látványa miatt.

kislány a gyerekeknek szánt játékgépnél

Fentebb emeleteken találjuk a fiúsabb játékokat, mint például a DJ szimulátort, amit olyan megszállva nyomkodnak a gombokra való rápillantás nélkül, hogy én még a nézésébe is beleszédülök. De van itt minden : lóversenyfogadás műanyag robot makettlófigurákra, dobológép, különböző szimulátorok és számos számomra érthetetlen játék. Volt amelyik még kipróbálás után sem volt világos, mi is a pontos lényege. A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy külön gyereksarkot is építenek eme létesítményekbe, ahol a térdig érő kislányok is nyomkodhatják a rózsaszín csillogós minijátékgépeket. Ebbe születnek, ebben nőnek fel. 

Láttam igazi halra minihalastóban horgászós játékot, gyerekeknek. Szó szerint eldobtam az agyam... ahelyett, hogy kimennének a kikötőbe horgászni. Petinek is ez az egyik legnagyobb szívfájdalma: sehol egy horgászbolt, vagy egy horgászó ember.

horgászjáték a játékteremben

Rendszerint a harmadik-negyedik emeleten rendkívül sok középiskolás korú lány csoportosul, egész falat beborító tükrök előtt sminkelnek, szépítkeznek. Egy kipróbálás után mi is rájöttünk, mi az oka. Kettessével - hármassával, barátnők bevonulnak a fotóboxokba, ahol összesen 6 db, csücsörítős, szalutálós, szemkimeresztős vagy egyéb önmórikálós fotót lőhetünk magunkról. 400 yenbe kerül, azaz körülbelül 900 Ft-ot kell otthagynunk érte. Kölcsönözhetünk különböző kellékeket magunknak, Micki-egérfültől a varázspálcáig. De minek is, ha ezeket a díszeket a fényképkészítés után magunk is rászerkeszthetjük a képre. Kiválaszthatjuk a rózsaszín bármely árnyalatát és a világ összes cuki mintáját háttérnek, extrán rásminkelhetünk önmagunkra, és írhatunk, csókokat dobhatunk, hajszínt változtathatunk a képen. De a lényeget még nem is mondtam! Ez a fotómasina óriási szemeket varázsol nekünk, kérés nélkül, mint a mangafiguráknak.

a mi mangaverziónk. Peti úgy néz ki mint egy barbie-baba.
Az én szemeim pedig... hát igen.

szemhéjragasztó

A szem a lélek tükre?

Ezzel a 'szemesdivel' lehet valami komplexusuk az itt élőknek, mert a világon legfurcsább dolgot találtam a helyi közértben: szemhéjragasztó. Szemhéjunkat bekenve vele a szemrés széle rátapad a szemöldökcsont alsó peremére, így nagyobb, nyíltabb tekintetet varázsolva használójának... Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy vegyek-e egyet. Talán előadáson hasznát vehetnénk, nyitott szemmel aludni még úgy sem próbáltam.

Kütyük

Végezetül a kütyümániát említeném meg, de hát azt hiszem, hogy nem kell ecsetelnem, hogy a világon a japánok töltenek legtöbb időt telefonjuk pötyögtetésével. Én is sokat használom (hasznosra!) az okostelefonom, de én hozzájuk képes piskóta vagyok. Statisztikák szerint a japánok 4-szer annyi időt töltenek telefonjuk simogatásával, mint amennyit házastársukhoz érnek. Ezt jól példázza az utolsó két kép. Mindkettőn negyvenes üzletember látható. Metróra várva, miközben mellette a felesége áll (onnan tudom, mert később a metrón a feleség tett egy meddő kísérletet párja figyelmének felkeltésére, de látván sikertelenségét, inkább ő is előkapta telefonját) és közben varázslós-színes-szerepjátékos-birodalomelfoglalós-stratégiai játékot játszik.

A másik úriember sem zavartatta magát, metrón való utazáskor elővette gameboy-játékát (vagy mi az, nem vagyok igazán jártas e területen) és a reakcióiból ítélve a circa 10 perces utazása alatt legalább 3 pályát végigvitt a konzolon.













Engem ez annyira megijesztett, hogy megfogadtam : igyekszem a legszükségesebb időre leredukálni telefonom nyomkodását, még akkor is, ha fontos emailek várnak megválaszolásra. Már most is ijesztő egy reggeli metrón végigutazni Budapesten is, látva mennyire nem néznek egymásra az emberek, de itt ... ez egy droidvilághoz vezető út.

Beszélgessünk!!!